Garantáltan a legjobb ár!

Kór Történetek avagy „szívből jövő” sikersztorik az intervenciós kardiológia háza tájáról

Június 21-én pénteken és 22-én szombaton került megrendezésre szállodánkban a Medtronic Akadémia, melynek keretében fiatal, katéteres szívgyógyászok kaptak alapképzést a kardiológus és szívsebész szakma európai szinten elismert szakembereitől. A valóságban ennél jóval többet vihettek haza a jelenlévők, hiszen vérbeli profiktól tanulhattak, saját eseteket mutathattak be és beszélhettek meg kötetlen, interaktív módon, nyitott szellemben és kerekasztal-jelleggel.

Az eseményen négy nagynevű szakembert kértünk meg arra, hogy osszanak meg olvasóinkkal egy-egy érdekes esetet. Fogadják tehát szeretettel a Silvanus blogjának orvosi különkiadását!


Dr. SZÉKELY LÁSZLÓ szívsebész főorvos

a kép forrása: Euronews

Akiről én mesélnék, az egy fiatalember - mennyire relatív ez a jelző, hiszen amikor kezdő sebészként elkezdtünk dolgozni, csak „öreg néniket” és „öreg bácsikat” operáltunk, most pedig így ötven körül gyakran mondjuk a velünk hasonló korúakra, hogy fiatalemberek -, tehát egy ilyen „ötvenes fiatalemberről” van szó, aki aorta disszekciós betegségben szenvedett. Ez a szív főverőerének életveszélyes betegsége. A páciens esetében két éve már történt egy sebészi beavatkozás, amely során kicserélték az aorta felszálló ágát.

Az alapbetegség azonban megmaradt és olyannyira súlyosbodott, hogy elkerülhetetlenné vált egy újabb műtéti beavatkozás.

A betegnél többtípusú implantátum beültetését végeztük a kívánt cél elérése érdekében. Ahhoz azonban, hogy a stentet betegyük, a főverőeret vérteleníteni kellett. A vértelenítés normál esetben nem összeegyeztető az élettel. A betegünket tehát olyan helyzetbe kellett hoznunk, hogy akár perceken keresztül is károsodás nélkül elviselje a természetes vérellátás hiányát. Ezt régebben kockázatos és nem igazán tökéletes módon úgy oldottuk meg, hogy a beteget 16, 18 fokra lehűtöttük, ám ez a megoldás a szövetek védelme szempontjából bizony nem optimális.

Ma a hűtés 26 fokig történik, miközben az agyi erek vérellátását biztosítjuk. Eközben az alsó testfél vérellátását egy motorral oldjuk meg, így mind az agyi nagyerek, mind az alsó testfél megfelelő vérellátásban részesül. Ekkor lassan elindul a melegítés, mi pedig egyenként megvarrjuk a különböző nagyereknek az összeköttetéseit, majd végül a szívből jövő főverőérrel kapcsoljuk össze, mely már korábban cserére került. Ebben a szituációban az egyik legnehezebb feladat a műerek varrása, hiszen itt nem rugalmas biológiai szövetet varrunk biológiai szövethez, és a műerek anyagában minden tűszúrásnál lyuk keletkezik, amit a tűnél vékonyabb fonal nem tölt ki tökéletesen. Ez nehezen elállítható vérzésekhez vezethet, amivel szintén előre számolnunk kell.

Talán már így elmondás alapján is érezni azt, hogy ez egy rendkívül bonyolult műtét volt és óriási kihívást jelentett számomra még akkor is, ha felkészült és gyakorlott szakembergárda tagjaként végezhettem a beavatkozást. A siker pedig talán éppen az ilyen több embert próbáló esetekben a legcsodálatosabb!


Dr. ZSÁMBOKI ENDRE kardiológus főorvos

Egy egészen friss, nemrég megtörtént esetet szeretnék megosztani az olvasókkal. Főszereplője egy „fiatal nyugdíjas” egyetemi oktató. Előzményében egy tíz éve megtörtént infarktus szerepel, ami kapcsán a beteg átesett egy életmentő stent-beültetésen. Ez jól is működött egy évvel ezelőttig, amikor újra mellkasi panaszokkal fordult orvoshoz. Megkatétereztük és az egyik régebbi stentjében találtunk egy visszaszűkülést, amit gyógyszeres-ballonos tágítással tudtunk rendezni, így tünetmentessé vált. Igen ám, de a kivizsgálás során kiderült, hogy a betegnek nemcsak koszorúér betegsége, hanem károsodott balkamra-funkciója, és ennek következtében kialakult billentyűelégtelensége is van. Mindez így együtt igen bonyolulttá tette az ő esetét. A kontrollvizsgálatok során körülbelül fél éve igazoltuk, hogy a beteg állapota már egyértelmű műtéti beavatkozást igényel. A beteg, aki még nyugdíjasként is tanít, elég nehezen állt rá a műtétre, de számára is egyértelművé vált, hogy billentyűproblémáját mindenképpen meg kell oldani.

a kép forrása: www.uzsoki.h

A beteg döntését nagyban megnehezítette, hogy tulajdonképpen panaszmentes állapotban élte napjait, így az orvosnak sokkal nehezebb elmagyaráznia és megértetnie azt, hogy a mellkasában egy időzített bomba ketyeg. A műtétre végül éppen a tegnapi nap folyamán került sor és egy bonyolult, gyakorlatilag minden fontos ágat érintő, komoly szűkületeket tartalmazó érrendszert találtunk.

Ez az eset azért volt rendkívül tanulságos, mert szép példája annak, hogy hogyan lehet „leleplezni” és megszüntetni egy olyan állapotot, amely bár nem produkál tüneteket, de majdnem biztos, hogy pár hét vagy hónap múlva akár végzetes kimenetele is lehetett volna. A vizsgálatok képalkotó eljárásainak köszönhetően pedig meg is tudtuk mutatni és el is tudtuk neki magyarázni a helyzetet, ő pedig szakmán kívüli laikusként is könnyen megértette a szituációt és elfogadta a műtét szükségességét, amelyet aztán sikeresen el is végeztünk. Az esetből pedig az is kiderül, hogy az orvos-beteg együttműködés mennyire fontos része a sikernek.


Dr. PIRÓTH ZSOLT kardiológus főorvos

a kép forrása: kardio.org.hu

Egy olyan esetről szeretnék mesélni az olvasóknak, ami a katéteres technikák közül, a koszorúéren végzett katéteres beavatkozásoknak egy eklatáns példája, nevezetesen az akut szívinfarktus ellátása. Ez egy idősebb férfibeteg esete, aki az infarktusügyelet keretein belül egy másik szívcentrumba került be, igen kritikus állapotban, alacsony vérnyomással, súlyos keringési elégtelenséggel. A beteg azonnal katéterezésre került. Meg is találták az infarktus hátterében álló koszorúér betegséget, egy majdnem teljesen elzáródott, rendkívül meszes főtörzset és az abból eredő ági szűkületeket. Az intervenciós kolléga a legkritikusabb helyen a legkisebb méretű ballonnal ugyan meg tudta tágítani a beteg főtörzsét, de ott elakadt és tekintettel arra, hogy a páciens továbbra is instabil maradt, ezért a végleges beavatkozás elősegítése céljából berakta a keringés támogatására szánt ballonpumpát és szívsebészeti referálás céljából hozzánk küldte a beteget.

Nálunk, miután a szívsebész „képbe került”, ő kért bennünket, hogy segítsünk neki, hiszen ez mégiscsak egy éppen zajló infarktus volt, így nem igazán területe a szívsebészetnek.

Nyilvánvalóvá vált tehát, hogyha katéteres úton ellátható az eset, akkor ez sokkal kisebb megterhelést jelent a beteg számára. Jómagam abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy rögtön láttam: az eredeti beavatkozást végző kollégának milyen nehézségei adódtak, illetve a behelyezett ballonpumpa nekem komoly lelki, a betegnek pedig egy legalább ennyire komoly testi megnyugvást jelentett. Így végülis egy rendkívül komplex eszköztár felhasználásával lényegében az összes szűkületet sikerült katéteres úton, különösebb szövődmények nélkül, meglehetősen gyorsan (mintegy másfél óra alatt) rendezni, és a beteg állapota látványosan javulni kezdett. Már a katéterezés végére megszűnt a vérnyomásemelő igénye, a keringéstámogató eszközre sem volt már szüksége, és így egy rendkívül nagynak mondható infarktusból valóban hamar talpra állt. A halálos veszély így biztonsággal lett elhárítva és egy komplexen összeállított gyógyszeres kezeléssel, valamint átgondolt rehabilitációval a páciensnek minden esélye megvan arra, hogy ebből felgyógyul, és teljes életet élhet.

Ez a történet azt bizonyítja, hogy a megfelelő felszereltséggel rendelkező szívcentrumban elvégzett katéteres beavatkozások elsősorban az akut eseteknél jelentenek jó megoldást, sőt nyugodtan fogalmazhatunk kissé drámaian így is: túlélési esélyt.


Dr. SZABÓ GYÖRGY kardiológus főorvos, a rendezvény főszervezője

Egy olyan esetet szeretnék megosztani, amelynek leginkább talán a „betegút egyenesítése” szempontjából van relevanciája. Egy harminckilenc éves nőbetegről van szó, akinek frissen kialakult, tehát durván 35-40 perce jelentkező mellkasi fájdalmai voltak. A hölgy az Országos Mentőszolgálatot hívta, akik rendben és időben ki is mentek a helyszínre. A nagy kérdés ebben az esetben egyszerűen fogalmazva az, hogy kik vannak a mentőn, tehát, hogy milyen szintű az első ellátás és milyen a diagnosztikus precizitás. A helyszínen rögtön készült is egy EKG, és mivel ezen az infarktusra utaló egyértelmű jeleket tapasztaltak, bevitték a beteget, de nem egyenesen a katéteres laborba és nem a kardiológiára, hanem az aktuálisan ügyeletes sürgősségi betegellátó centrumba. A probléma az, hogy a mentős kollégáknak van egy szigorú szakmai protokolljuk, ami sajnos nincsen megfelelő módon és folyamatosan összehangolva azokkal a jelenlegi, érvényben lévő ajánlásokkal, amelyek az ilyen történésekre vonatkoznak.

Így a beteg (elméletileg) nem rögtön oda érkezett, ahová az állapota szerint a leginkább mennie kellett volna, mondhatjuk úgy is, hogy majdnem „futott egy felesleges kört” a szívkatéteres labor előtt. A szerencse az volt, hogy a Mentők összes olyan esetkocsija, amely akut beteget lát el, be van kapcsolva egy távdiagnosztikus rendszerbe, így mi már tudtunk a betegről. Láttuk az EKG-t és azt is tudtuk, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Óriási szerencse volt ebben az esetben, hogy a sürgősségi centrumban, ahová a hölgyet vitték, éppen volt katéteres labor, így pár telefonnak és némi személyes egyeztetésnek köszönhetően az érkezése után rögtön a legkorszerűbb formában el is tudták látni a nagy rizikójú érelzáródását. A megnyitást követően pedig a beteg 72 órán belül a saját lábán távozott a kórházból és az ezt követő rehabilitációs kezelés után ma is normális és boldog életet él – háromgyermekes anyukaként.


Radványi Péter – Hotel Silvanus****