Egy mesekönyv, és ami mögötte van…
Radványi Péter: Blanka királynő
Radványi Péter izgalmas mesekönyve nem csak azért rendhagyó, mert történelmi korba röpíti vissza olvasóit, hanem azért is, mert könnyedén és gördülékenyen használja a kamasz gyerekek nyelvét. Nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól, ha feltételezem, hogy lányai azok, akik segítették ebben, hiszen ők kamaszlány korukban éppen így beszélhettek anno. Hogy is vélekedett Blanka a számára oly furcsa megjelenésű ifjúról: „Ez totálisan bekattant – gondolta. – Pedig milyen okos, barátságos tekintete van… nem is hinné az ember, hogy kőbolond.”
Az irodalomban sokszor feltűnik az „időgép-motívum”, mesekönyvben még nem találkoztam vele. Talán éppen ezért olyan izgalmas a megjelenése e könyv lapjain. A helyszín, Visegrád közelsége adta az alapot a személyhez és az időhöz. Feltehetjük a kérdést, hogy miért nem a narrátor Silvanus történelmi idejébe repült Blanka, hiszen abból a korból is őriz emléket a szálloda környéke. Legközelebbi a Sibrik dombi római erődítés kiásott és megőrzött romjai, amit talán Blanka is láthatott séta közben. A római légiók kivonulása után majd ezer évig lakatlan erődítményt árpádházi László királyunk hozatta rendbe és használta – mégpedig börtön céljára. Itt vetette fogságba ellenlábasát, Salamon királyt (1083).
Forrás: hradiska.sk
Az uralkodó élete – kevés – nyugalmas idejében tartózkodott a palotában, ahogy késői tisztelője, Arany János írta Pázmán lovagról szóló, vidám versében: „Visegrádon a király van heverő sorral”. Bizony, Mátyásnak nem sok ideje maradt azokra a vigalmakra, ahová elvezette a hollós címerét ábrázoló, az időgép szerepét betöltő aranyérme segítségével Blankát.
Ilyen lehetett a híres kút, amelyiknek négy oldalán egy-egy kifolyóból négyféle bort kóstolhatott volna Blanka, ha nem jut eszébe szülei intelme, hogy nagyon fiatal még a boriváshoz, ezért csak egy „nyalásnyit” próbált, milyen ízű is a királyi bor.
Forrás: szallas.hu
A szállodától nincs messze sem a Fellegvár, sem a Dunához közeli Salamon-torony. Az utókor – nem ismerve még az 1985-ben kezdődött, az addigi legalaposabb feltárás eredményeit – úgy vélte, hogy ez az alsó torony volt a királyi rabság színhelye.
Visegrádon – a Fellegvár után – az a hatalmas palotaegyüttes is kedvelt úticél, ahová az ifjú király Blankát vezette. Mátyás a könyvben megemlített évben, 1465-ben alig múlt 22 éves, mégis már nagyon sok minden állt a háta mögött. Szerénységét mutatja, hogy vendégének nem dicsekedett országos dolgaival. Pedig éppen abban az évben alapította meg az egyetemet Pozsonyban és ez sem volt éppen kicsiny ügy.
Forrás: mnm.hu
Visegrádon és környékén is rengeteg látnivaló van, s a szépen gondozott és védett erdőben kijelölt utakon jól esik a séta, kerékpározás. A kirándulás utáni pihenőidőben pedig hasznos az olvasás. Jó szórakozást kínál ehhez Radványi Péter „középkorian mai”, kedves és izgalmas mesekönyve.
Bosznayné dr. Rákóczy Rozália
történész, muzeológus
